Egy elköszönő turista vallomásai
Kevesen tudják közületek, hogy a Vasváriban a turizmus nem merül ki az évente megrendezett izgalmas, gyönyörű tájakon vezető, és rendkívül jó hangulatú vándortáborokban. Ugyanis túrázó tanáraink minden hétvégén szerveznek kirándulásokat az ország különböző részeibe.
Én sokat köszönhetek a túráknak. Jó néhány szombatot töltöttem el a természetben, gazdagodtam lelkiekben, szellemileg, sőt fizikailag is – bár ez kevésbé látható… Sokat jelentett az említett tanárok ösztönzése, szeretete. Ezek a kirándulások az érettségi után is sokszor eszembe fognak jutni. Ezúton köszönöm meg! S remélem, talán sikerült kedvet csinálnom ahhoz, hogy ti túrázók legyetek. Ezt a hangulatot papíron visszaadni nem lehet, ezt tapasztalni kell! El kell menni. Ez az első lépés. Nem fogjátok megbánni!
további részletek Nagy Lajos írásából
Nyári Vándortábor 1996-1997
A vakáció már évek óta nem múlhat el természetjáró tábor nélkül. Ebben az évben a nagy érdeklődés miatt már két csoportot kellett szervezni. Az egyikben 29, a másikban 30 diák töltött el két hetet, reményeink szerint kellemes élményeket szerezve.
A vándortábori körülmények az otthon megszokottól eltérőek. A szálláshelyek nem összkomfortosak – turistaház, iskola, sátor, – hanem sokszor nomád környezethez kell alkalmazkodni. Jó alkalom viszont az akaraterő és az alkalmazkodóképesség lemérésére, s egészen más, barátibb kapcsolat alakul ki diák és diák, illetve diák és tanár között.
A résztvevők választása alapján ebben az évben az Őrség Vendvidék útvonalat jártuk be. A két tábor egymást követte, vagyis amikor az első csoport (kísérő: Kiffer Zoltán és Szabó Endre) helyet váltott, a második (kísérő: Bujpál Péter és Horváth József) ugyanakkor érkezett oda. Ez a közelség alkalmat adott arra, hogy a döröskei tónál, a tréfás csapatverseny a zalalövői Borostyán tó körül és belül, vagy az első csoportbúcsúzó műsora, amely közös „kényszerfürdőzéssel” fejeződött.
Az útvonal bázishelyei a következő települések voltak: Körmend, Csákánydoroszló, Viszák, Őriszentpéter, Apátistvánfalva, Szentgotthárd.
Ezekről a helyekről csillagtúrák keretében kerestük fel a környék természeti, néprajzi, kulturális nevezetességeit. Ahol alkalom nyílott rá, kihasználtuk a fürdési lehetőségeket (szerencsére az időjárás is kedvezett). A terület kiválasztása szerencsés volt. Ez a vidék egy kis „sziget” Magyarországon. A civilizáció rombolása még nem tette tönkre sem a tájat, sem az emberi együttélést. Az ott élőkre mindenben támaszkodhattunk, a legnagyobb segítőkészséggel fordultak felénk, a „betolakodó idegenekhez”.
A következő nyáron is megszervezzük a tábort (vagy táborokat), terveink szerint ebben az évben külföldön, Kalotaszeg és a Bihari hegység területén.
Horváth József