A vasváris sítábor idén is megrendezésre került, és mint mindig, nagy népszerűségnek örvendett. A helyek gyorsan elfogytak, így időben kellett jelentkezni, nehogy lemaradjunk róla. Rögtön az indulás kalandosra sikerült: a busz nem a megbeszélt parkolóba érkezett a csapatért. Az út hosszú volt, de rengeteget beszélgettünk és nevettünk, így hamar eltelt. Az úticél idén is Ausztria, a Klippitztörl-i síterep volt. A sípályák választéka tökéletes volt minden szintű síelő számára, a kezdőtől a haladóig, miközben a pályák mellett gyönyörű szép havas tájak vártak bennünket.
A szállás az évek óta bevált panzióban volt húsz percre a sítereptől. Itt ettünk reggelit és vacsorát. Már az első napon a matematika óra során elsajátított képességeink segítségével és egy kis (rengeteg) variálás után kisakkoztuk a szobabeosztást úgy, hogy az mindenkinek megfelelt. A szobák kényelmesek voltak, de minden reggel zenével keltettek minket és (por)szívózással.
Az első napon felmérték a sítudásunkat és ez alapján kezdőkre, újrakezdőkre és haladókra osztottak minket. (A csákányos felvonó még a profikon is néha kifogott). A kezdőknek és az újrakezdőknek volt oktatás, a többiek pedig kisebb csoportokban síelhettek. Minden délben a haladók a megbeszélt helyen találkoztak, és a hüttékben ebédeltek, ahol nagyon finomakat lehetett enni. Habár az, hogy a személyzet csak németül beszél, nem könnyítette meg a kommunikációt. Ennek ellenére, ha kellett, kézzel-lábbal, de megértettük magunkat. Az időjárás idén egész tűrhető volt. Eleinte csak egy kis köddel találkoztunk, viszont a későbbiekben egész nap havazott. Menet közben sokan lebetegedtek, de ennek ellenére egy-két fájdalomcsillapítóval végig síelték a tábort. Ahogy teltek a napok, a kisebb borulások száma nőtt, majd utolsó nap voltak a komolyabb esések, de szerencsére mindenki hamar felépült.
Idén elmaradt volna a szellemjárás, mert a szellem – Szabó Endre Tanár Úr – lebetegedett, de pár régi táborozó úgy döntött, hogy megmutatja az újaknak, hogy miről maradtak volna le.
Így hát utolsó nap, hétfőn hajnali 2:00-kor összegyűlt az eredetileg öt, később négy főre redukálódott csapat (egyik tag elaludt) JBL-el és lepedőkkel a fejükön, a Szellemirtók zenéjét játszva végig vonultak a hotelen és sorban benyitottak minden szobába, már ahol nem ütköztek zárt ajtóba.
Utolsó nap mindenkin meglátszott a hajnali perpatvar, így a buszút mindenkinek pihenéssel telt. Hazafelé még szokás szerint megálltunk egy bevásárlóközpontnál, ahol mindenki feltankolt édességekkel. A tábor nemcsak a sportról szól, hanem a meglévő barátságokat szorosabbra fűzi és újakat is segít kialakítani.
Reméljük, hogy jövőre is lesz lehetőségünk megismételni ezt a hetet.
Lindák Boróka, Vass Annaliza Lara, Varga Noémi
9.A osztály
2025. február 26 – 2025. március 03.