Táborozás

Ez lesz a 32. nyár(2023.) amikor felkerekedünk.
Igen, 1991-ben az akkori diákok kérésére szerveztük itt az iskolában az első tábort. Akkor, 17-
en (15 diák és 2 tanár: az azóta sajnos már elhunyt Lakosné tanárnő és én) nem gondoltuk,
hogy az „első lépést” még hány ezer és ezer követi majd!
Visszaemlékezve: a kezdet sikeressége eldöntötte a továbbiakat! Az az első tábor egy „családi
kirándulás” volt! Sohasem felejtem el azt a hangulatot, amelyet ott először élhettem meg! Diák
és tanár egymásra utalva, a természet örömeit megtapasztalva, kiszakadva a civilizáció
taposómalmából csodálatos harmóniában töltötte el azt a néhány napot.
Azután jött a többi tábor… Először csak Magyarországon, hogy felfedezzük kis hazánk azon
rejtett titkait, amelyeket utazgatva, kirándulgatva nem veszünk észre! Később külföldre is
eljutottunk, ahol olyan tájakat jártunk be, melyekről a földrajz- vagy történelemkönyvekben
olvashattunk, de a megtapasztalás…, az, ami élménnyé teszi a tanultakat!
Sokan kérdezték már: mi a jó abban, hogy gyalogolunk, feltöri a cipő a lábunk, izomlázunk van,
itt fáj – ott fáj és mégis menni kell…? Nincs tévé, internet, térerő, elfogy a melegvíz a
zuhanyzóban, mi főzünk, cipeljük a cuccainkat…? Erre csak azt tudom válaszolni, hogy sok
egyéb mellett éppen ezek a dolgok adják a sava-borsát a táborozásnak! Próbáld csak ki, milyen
érzés az, amikor le tudod győzni gyengeségeidet! Megtanulhatod, hogy segíteni kell egymást,
alkalmazkodni kell, ha egy közösségbe tartozol!
A természet pedig a kellemetlenségekért bőkezűen kárpótol. Olyan szépségeket fedezhetsz fel,
amelyeket csak akkor láthatsz, ha gyalogolsz, felkeresed, megszenvedsz azért, hogy részese
lehess!
Nem folytatom! Annyi mindenről kellene írni, és úgy sem lehet visszaadni azokat az érzéseket,
emlékeket, amelyek a táborokra visszagondolva eszembe jutnak! Mindenki nézze végig a
képeket, olvassa el a korábbi táborokról szóló cikkeket, s remélem, azok egy kis részét legalább
visszaadják annak, amit mi, akik ott lehettünk átéltünk, és azóta is sokszor emlegetünk…

/Horváth József/