Vándortábor 1997

IRKA 1997-1998. tanév 1. számából

Erdélyben jártunk

Iskolánk természetjáró diákjai számára 1991 óta rendszeresen szervezünk nyári táborozás(oka)t. Már akkor, az első táborban felvetődött egy erdélyi kirándulás terve, amely ebben az évben valósult meg. A nagy érdeklődés miatt, két – egymást négy nap eltéréssel követő – csoport indult el július 16-án (41 fő), illetve 20-án (46 fő) hajnalban a fehérvári vasútállomásról, hogy 13 nap elteltével sok élménnyel gazdagabban érkezzen vissza.

Az első turnus vezetői: Horváth József és Bujpál Péter, a másodiké Kiffer Zoltán és Molnár Krisztina tanárok voltak. Az első nap nagyrészt utazással telt, de az útba eső főbb nevezetességek megtekintésére is jutott idő. Így megpihentünk a Királyhágón, körbejártuk Csúcsán azt a kastélyt, amelyről Ady kapcsán mindenki hallott már; a református lelkésznő megmutatta a híres bánffyhunyadi templomot, és bemutatta Kalotaszeg történelmét, népművészetét, hagyományait. Utunk egyik legemlékezetesebb eseménye volt, hogy Körösfőn felkerestük iskolánk névadójának – Vasvári Pálnak – állított emlékkopjafáját. Őt onnan nem messze, a Fintinel nevű havasi fennsíkon ölték meg 1849. július 6-án.

Este érkeztünk Kolozsvárra, ahol még három napot töltöttünk. Szállásunk a Báthory Líceumban, illetve annak kollégiumában volt. Az ott töltött napok során megnéztük:

– a Szent Mihály templomot és mellette Mátyás király lovas szobrát,

– láttuk a Funár által ásatott gödröket a főtéren és a Magyar Konzulátus épületét, ahonnan mindig ellopják a zászlót,

– voltunk a Farkas utcai református templomban

– megnéztük a vármaradványt, a Bólyai Bábes egyetemet,

– meglátogattuk a botanikus kertet,

– felmásztunk este a Fellegvárhoz,

– körülnéztünk a Báthory Líceumban, ahol nyugodtan lehetne most forgatni a Légy jó mindhaláligot,

– felkerestük Mátyás király szülőházát,

a házsongárdi temetőben a líceum tanárának vezetésével (zuhogó esőben) három órán keresztül kerestük a legnevezetesebb síremléket: Szabó T. Attiláét, Lám Béláét, Remenyik Sándorét („Egy lángot adok, ápold, add tovább…”), Kós Károlyét, Jósika Miklósét, Szilágyi Domonkosét, Gróf Mikó Imréét, Brassai Sámuelét, Bölöni Farkas Sándorét, Dsida Jenőét, Tótfalusi Kiss Miklósét, Szenczi Molnár Albertét, Apáczai Csere Jánosét, Szabédi Lászlóét, Kriza Jánosét és Bajor Andorét, – kirándultunk egy napot a Kolozsvár környéki erdős hegyoldalak között, és közben szedtünk finom gombapaprikásnak valót.

Az ötödik nap fő programja a tordai sziklahasadékban tett kirándulás volt, ahol fölidéztük a Szent László legendát. Emellett meglátogattuk Torda városában a szép katolikus és református templomot (régi országgyűlések helye), és láttuk Petőfi emlékhelyét is. Este már Marosvásárhelyen, egy középiskolai kollégiumban hajtottuk álomra fejünket. A következő három napot ott, illetve annak környékén töltöttük. Programunk itt címszavakban: a megyei múzeum, az erdőtemplom és a várrész, a görög-keleti régi templom, és az új felkeresése (a pópa vezetésével), a Bólyai-emlékek (szobor, líceum, síremlék, múzeum), a Teleki-könyvtár, a minorita templom, a Kultúrpalota (tükörterem, órakiállítás), az állatkert Somostetőn, kirándulás Marosszentgyörgyre (közben láttuk a lefestett kétnyelvű helységnévtáblát), fürödtünk az erős sodrású Marosban.

A kilencedik napon, miközben Marosvásárhelyről harmadik bázishelyünkre, Székelyudvarhelyre utazunk, délelőtt Parajdon meglátogattuk a sóbányát, illetve a falu határában található sósziklás völgyet. Délután Szovátán fürödtünk a sós vizű Medvetóban, amiben nem lehet lemerülni. Később végigsétáltunk és vásároltunk a híres fazekas faluban, Korodon, és felkerestük Farkaslakán Tamási Áron sírját és emlékművét. Székelyudvarhelyen, a főtér oldalán lévő Tamási Áron Gimnázium kollégiumában volt a szállásunk. A helyi emlékek megtekintésén túl, naponta utaztunk egy-egy kirándulásra. Így jutottunk el a Békás-szoros, a Gyilkos-tó lenyűgöző együtteséhez. Láthattuk a madéfalvi veszedelem emlékművet, a híres csíksomlyói templomot és a Mária-kegyszobrot. Felkerestük a Szent Anna-tavat, és mellette áfonyáztunk a láptó területén, felmásztunk a torjai büdösbarlanghoz, és megnézhettük Szentegyházasfaluban a helytörténeti gyűjteményt.

A 13-dik nap teljes egészében utazással telt. Reggel hatkor indultunk hazafelé, és közel 1000 km utazás után este tíz órakor érkeztünk Fehérvárra.

Egy ilyen ismertetőben csak röviden, a tényeket leírva lehet beszámolni a táborról, de talán ebből is kiderül, hogy nem unatkoztunk a két hét alatt, és akkor még szó sem esett arról a hangulatról, amely évről évre jellemzi ezeket a nyári rendezvényeket. Sokat túrázunk, közben élményekkel leszünk gazdagabbak, megismerjük egymást, kellemesen – kicsit kiszakadva a civilizáció taposómalmából – töltjük ezeket a napokat

Jövő nyáron ismét elmegyünk valahova. Ugye, jössz Te is?

Morzsák a tábor mindennapjaiból:

Nagyváradon „busz” várt ránk, amellyel Kolozsvárig utaztunk. A jármű 30 éves FIAT-busz volt (régi olasz filmekben látni ilyent). És fapados. A sofőr addig nem indult (egyházi tulajdonú jármű lévén), míg egy Miatyánkot el nem imádkoztunk. Később rájöttünk, hogy ez nagyon kellett ahhoz, hogy

  1. a busz ne essen szét,
  2. az utakon lévő kátyúkat, gödröket tengelytörés nélkül átvészeljük,
  3. a sofőr vezetési stílusát „túléljük”.

Ha mindenki magával hozta az esőköpenyét, akkor szépen sütött a nap, ha nem, akkor esőt kapunk. Mivel egy ilyen nagy társaságban mindig van, aki feledékeny, ezért nap mint nap elázott a társaság fele, s volt aki napjában többször is.

a velünk lévő sportoló (atléta) lányok az első napokban mindig hátul kullogtak, később felzárkóztak ők is a többiekhez. Idézet a táborzáróról, Bujpál tanár úrtól: „… és nagyon örülünk, hogy sikerült a tábor végére a sportolókat is felhozni egy normál túrázó edzettségi szintjére!”

Horváth József