A hagyományos vasváris vándortáborra idén július 2- 11-e közt került sor Erdélyben. A hajnal öt órai indulás sem szegte kedvét a két buszt megtöltő jelenlegi és volt vasváris diákoknak, és kísérőinknek sem, akik idén Őrsi Kata, Majorné Szloboda Mária és Egyedné Molnár Krisztina tanárnők, Szabó Endre, Horváth József és Horváth Márton tanár urak voltak. A kisebb nagyobb megállókkal tarkított, tizenkét órás buszút végén estére értünk a már sokak által ismert Hargitafürdőre. Itt az Uz Bence Turistaházban és a szomszédos Biro Panzióban foglaltuk el szobáinkat. A vacsora és a hasznos tudnivalók meghallgatása után mindenki pihenni ment, hogy erőt gyűjtsön a másnapi túrához.
Csíkszeredán bevásároltunk, majd a közeli Vargyas szoros felé utaztunk. A Vargyas-patak által kivágott kb. három kilométer hosszú mészkőszurdok Székelyföld egyik legnagyobb karsztvidéke.
A csoport egyik fele a szurdok aljáról gyalogolt fel a gerincre, a másik fele ellenkező irányból
ereszkedett le a 70-80 méter mély szurdokba. A sok itt található barlang közül az Orbán Balázs-barlangot látogattuk meg. A bátrabbak a patakban is megmártóztak, majd palacsintázással zártuk a túrát.
Pénteken a Gyimesekbe indultunk. Mesebeli, szinte érintetlen, vadvirágos réteken, kaszálókon át, legelésző tehenek mellett vezetett az utunk, majd buszra szállva Gyimesbükk felé vettük az irányt. Itt az Ezeréves Határon állt az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó, legkeletibb, 30. számú őrháza. A ma múzeumként működő őrházban helytörténeti előadást hallgattunk meg. Szállásunkon vacsora után következtek a szokásos esti beszélgetések, foci és csocsóbajnokság, társasjátékozás…
Szombat reggel, tudván, hogy hegymászás is a része lesz a túrának, izgatottan ültünk be a buszba.
A szállásunkhoz közeli Balánbánya felé indultunk a szokásos bevásárlásunkat követően. A faluba megérkezve elindultunk, hogy felsétáljunk a Hagymás-hegység egyik csúcsára.
Felfelé menet csapatunk kissé szétszakadt, és néha megijedtünk a bokorrezzenésektől, de ezektől eltekintve megérkeztünk az Egyes-kő csúcsa alatt található menedékházhoz. Itt kis pihenőt tartottunk és 10 fős csoportokban elindultunk az szikla csúcsra.
Fentről szemünk elé tárult az gyönyörű kilátás, és rájöttünk, hogy megérte ezért mászni. Mikor mindenki meglátogatta a csúcsot, elindultunk a közelben lévő Öcsém-hegy felé. Mikor ezt a kihívást is teljesítettük és elkészítettük a csoportképet, elmondtuk a híres VTTKSE indulót és jó hangulatban indultunk hazafel.
Másnap reggel két csoportra oszoltunk és különböző irányból közelítettük meg a Madarasi-Hargitát. A hegy tetején a sípályánál összetalálkoztunk, majd megtartottuk az ebédszünetet.
A pihenőt követően elindultunk a székelyek Szent Hegyére, amelyen megtekinthettük a kopjafákat, kereszteket, valamint a kőhalmokat. Ezután akik a szállásról indultak gyalog azok a közeli Szentegyháza felé vették az irányt, akik pedig a faluból jöttek ők Hargitafürdő felé indultak. Ám fáradtan, de megérkeztünk szállásunkra és elköltöttük a finom vacsorát.
A tábor hatodik napjára két olyan túra jutott, amely közel volt a szálláshelyünkhöz. Elsőként a Bagolykőhöz ballagtunk fel, amelyhez a túra kisebb kaptatással indult, de ez nem tántorított el minket. A tetőre érve leültünk és megcsodáltuk a szép kilátást. Szállásunk felé vettük az irányt, ahol mindenki kapott bő két óra pihenőidőt. Délután elgyalogoltunk a Kossuth-sziklához, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a legelőkre. A délután hátralévő részében a társaság ismét focizással foglalta el magát.
A kedd reggeli koránkelés ellenére tudtuk, jó nap elébe nézünk. A mai úticélunk ugyanis a Gyilkos-tó és a Békás-szoros volt. Elsőként a tó fölé magasodó hegyet másztuk meg majd a szoros felettit. A túra után maradt még időnk arra, hogy élvezzük a tó panorámáját és együnk egy finom székely kürtőskalácsot. Miután, ezt a túrát is sikeresen teljesítettük vissza buszoztunk a panziókhoz. Az Uz Bence Vendégház tetőtérje rendelkezett egy szaunával, amit mi rendszeresen igénybe is vettünk a túrák után, mint ezen a napon is.
A tábor első hét napján végig sütött a nap, ám a szerdai időjárás borongósnak ígérkezett. A nap első látnivalója a torjai Büdös-barlang volt. Miután megcsodáltuk vagy inkább megszagoltuk a barlangot tovább indultunk a Mohos-tőzegláp és Szent Anna-tó felé.
Az odavezető úton már javában arról szólt a beszélgetés, hogy ki melyik dalt írja át a táborzáróra. A tó felé közeledve két csoportra oszoltunk páran a könnyebben járható aszfalt utat választották a meredek de rövidebb út helyett. Mikor már majdnem elértük a tőzegláp jegypénztárát, az eső el kezdett szakadni. Az eső miatt egy ideig még a nem messze lévő tavat sem tudtuk megközelíteni. Mikor az eső elállt, elsétáltunk a krátertóhoz, majd vissza a tőzegláphoz, amit egy óra várakozás után tudtunk csak megtekinteni. Megcsodálhattuk a láp növényeit: tőzegáfonya, kereklevelű harmatfű és még sok mást. Mikor épphogy elindultunk a busszal Hargitafürdőre az ablakból megpillantottunk egy medvét. A túrákon mindig volt nálunk medvesíp és medvespray de reméltük, hogy nem lesz rájuk szükség. Ezzel kalanddal zárult a mai napunk.
Csütörtök tudtuk, hogy nem vár ránk hosszú és fárasztó túra. A szomszédságában lévő Csíksomlyói búcsú helyszínét tekintettük meg, majd a közvetlen közelében álló kegytemplomot. Ezután Csíkszereda belvárosába mentünk, ahol mindenki eldönthette, megnézi e a várost vagy az esti táborzáróra készül. A városnézés után még volt időnk a szállásunkon teljesen kidolgozni az esti műsorunkat, amit vacsora után elő is adtunk. Ezután következett a szórakozás. Táncoltunk, énekeltünk és nagyon jól érezük magunkat, de sajnos ez volt az utolsó esténk együtt…
Reggel korán keltünk, hogy legyen időnk összepakolni. Fáradtan elbúcsúztunk a szállástól és kezdetét vette a hosszú utazás. Székesfehérvárra érve elénekeltük a vasvári és a VTTKSE indulóját. A parkolóban könnyes búcsút vettünk egymástól, de tudtuk, hogy jövőre ismét találkozunk.
Készítette: Mong Zsófia
9.B osztály
2025.09.30.