IRKA 2004-2005. tanév 1. számából
Július 29. vasútállomás, hajnalok hajnala.
Két férfit, H. Józsefet és B. Pétert több tucatnyi álmosan pislogó, de jókedvű fiatal vesz körül. Hoppá! Nézzük csak meg jobban! Teljesen olyanok, mint a vasváris vándortáborosok. Igen, mi vagyunk ott túlméretezett táskáinkkal, álmosan, mindenkin bakancs.
Megtaláltuk a vonatot, felszálltunk rá, elindultunk. A kora délutáni órák egyikében megérkeztünk Szurdokpüspökibe, jelentős veszteségeink ekkor még nem voltak, bár a rövid gyalogtúra során mindenki csak a legszükségesebbeket tartotta meg. A 40 ágyas fakomplexum, a szállásunk, így általunk belakva leginkább egy afgán menekültszállásra hasonlított. Rövid pihenő, majd rövidnek induló gyalogtúra következett. Rögtön ezen első túra alkalmával bővítettük biológiai ismereteinket Bujpál tanár úr segítségével. Megtanultuk megkülönböztetni a tököt a dinnyétől és a kerten belül növő málnát a kerten kívülitől. Vacsi hétkor, majd fürdés, a nap fénypontja. Ezután tábornyitó beszédet tartott Horváth tanár úr, majd értelmes elvekre hivatkozva kiharcoltuk, hogy a takarodó annyit jelentsen, hogy mindenki itthon van. Az este szabad volt. A társaság gyakorlottabb (vagy puhányabb) fele otthon maradt, míg mi elindultunk felfedezni a környéket a magunk módján. Azonban, jobb dolgunk nem lévén, a következő három estét is ezzel töltöttük.
A teljes kollekció megtalálható a facebook csoport albumjai között
Az első két túra Gyöngyöspata felé zajlott. Elég borús időt fogtunk ki erre a két napra, ráadásul pont akkor kezdett el zuhogni, amikor rájöttünk, hogy eltévedtünk. Ez mégsem lombozott le mindenkit, sőt Bujpál tanár úrnak a testet, lelket próbára tevő túra után még egy hibátlanul bemutatott – saját szavaival élve – tripla axelre is maradt ereje a hegyről lezúduló sártenger közepén (persze a talajfogást még csiszolnia kellene). A hely el lehetett átkozva, mert a következő túra is hasonló gyötrelmekkel telet. Ráadásul haza érve még egy hidrobulit (=egymás locsolása végkifulladásig, aztán még egy kicsit) is lezavartunk fürdés előtt/után/helyett (ez egyénileg választható volt).
A harmadik túra Muzslára vezetett. Ide Pásztáról indultunk, oda pedig vonattal jutottunk el. Ezt a túrát megúsztuk komolyabb megpróbáltatások nélkül.
Vasárnap, költözés a második szálláshelyre. Galyatetőre már egy olyan társaságként érkeztünk meg, amelyet összekovácsoltak a közös megpróbáltatások (bakancspucolás, reggeli takarítás). Itt azonban ketté kellett szakadnunk (bár csak éjszakára), ezt azért túléltük, mivel kárpótolt minket az őskorból visszamaradt tv, a délutáni szabadprogram, majd a vacsora. A túrákat a tanár urak Mátraszentimre felé tervezték. Amikor második nap kilyukadtunk a már említett faluban, a tanár urak meglepték a csapatot négy dinnyével. Ekkortájt ébredezett bennünk a friss gyümölcs, a vasalt, tiszta ruha vagy éppen a meleg víz édes luxusábrándja. Tehát merő kedvességnek tekintettük ezt a négy dinnyét. A hosszabb déli pihenő alatt páran felfedezték, hogy Mátraszentimrén még működnek az utcai kutak. Úgy tíz perc múlva már csak azokon volt száraz ruha, akik az alkalmat kihasználva elvonultak biliárdozni.
Galyatetőről Parádsasváron át Parádfürdőre mentünk. A harmadik táborhelyen viszonylag könnyen oldottuk meg a házak felosztását: „Ide a 10.B, oda meg a többi…” (persze néhány változást azért eszközöltünk ebben a felosztásban). A vizesblokk luxus körülményeit most nem sorolom fel… hiába, nem lehet minden tökéletes. Elég annyi, hogy a meleg vizet a vacsival együtt időre kellett megrendelnünk. Az első túra Parádfürdőről a recski munkatábor felé vezetett. Másnapra beiktattunk egy fürdőző pihenőnapot, amit a másik táborral együtt töltöttünk el. (Mer’ ugye idén két tábor volt, teccik érteni!) Jó volt ismét találkozni a régi arcokkal. Az összemelegedés is megtörtént, mire a mátraderecskei megállóhoz értünk, mivel majd százan préseltük fel magunkat egy helyi buszra… Derecskén három látnivaló akadt: a piac, a vendéglő és a fürdő. A csapat jó része ez utóbbihoz indult. A fürdőben sem a személyzet, sem a vendégek jó része nem volt ránk idegileg felkészülve. Miután meguntuk egymás vízbehajigálását, mindenki egyéni elfoglaltság után nézett. Lehetett ott napozni, enni, inni (mert büfé az mindenhol van), ismerkedni…Sőt voltak, akik NDK-turistaalakításukkal szórakoztattak minket, meg magukat. Vacsi után néhányan – péntek este lévén – kipróbáltuk a helyi diszkó nyújtotta szórakozási lehetőségeket. Kb –annyian maradtunk otthon a mi házunkból, és amolyan lányos elfoglaltságokkal töltöttük az éjszakát. (Ezúton megjegyezném, hogy Horváth tanár úrnak jól áll a körömlakk.)
Másnap dél körül megérkeztünk Mátrafüredre. Felszaladtunk a Kékesre, szétnéztünk a tv-toronyból, majd egy kicsit vásárolgattunk is. Lefelé többen kidőltek a sorból, de a buszmegálló mellett élvezett frissítő pihenő jót tett a csapatmorálnak (elmúlt a világ vége hangulat, és már senkit sem akartunk meglincselni, stb.). A haza utat viszonylag gyorsan lezavartuk, és bár a vacsora utáni gesztenyepüréért ökölharcot kellett vívni, a tábortűzre mindenki lelkesen készült. A hagyományos táborzáró és a pohárköszöntő után a tanár urak kiosztották az első táborozók és a végzősöknek járó ajándékokat. A tábortűz körüli meghitt dalolászást megzavarta a „tűzszomszédaink” élvezetes zenehallgatása. Így hazatérve a koleszlakókat boldogítottuk énekhangunkkal.
Másnap tíz körül indultunk be Gyöngyösre, és a vonat indulása előtt még megnéztük a Mátra Múzeumot is. Aztán vonatoztunk és vonatoztunk és buszoztunk, és metróztunk, majd ismét vonatoztunk, végül este hét körül megérkeztünk a fehérvári pályaudvarra. Könnyes búcsú után mindenki hazaindult. Emlékszem, tavaly ilyenkor már az idei tábort tervezgettük, idén csak a szeptemberi suli kezdés járhatott a fejünkben…
Erős Márta