A túrázók élete nem csak játék és mese. Hallottál már a Tátráról?
IRKA – 1999-2000. tanév 1. szám
Sokat gondolkodtam azon, vajon jól tettem-e, hogy idén is a vasváris vándortáborba jelentkeztem, ugyanis a nyár ezen időszakára egy másik táborba is kaptam meghívást. Napokon át mérlegeltem a két nyaralás között. Végül Szlovákiát választottam, s ma már tudom, jól döntöttem.
Szóljon hát most ez a cikk azoknak, akiknek még mindig kételyeik vannak, és azoknak is, akik bár ott voltak, mégsem emlékeznek mindenre.
Ha valaki azt gondolná, hogy hajnali három és négy óra között Székesfehérvár kihalt, az alaposan téved. Július 28-án reggel ugyanis nyolcvan, hatalmas hátizsákot cipelő diák támadta meg a vasútállomást, nem kis forgalmi akadályt okozva ezzel. A hatvan vasváris diákra Tóth Erika tanárnő és Bujpál Péter, Horváth József, Szabó Endre tanár urak vigyáztak, velünk tartott húsz kodályos is, Kiffer Zoltán volt vasváris tanár vezetésével. Ez a magas létszám azonban nem tartott sokáig, a papírformának megfelelve, az 5 %-os veszteség már a határnál bekövetkezett. Két Kodályos diák nélkül érkeztünk meg a szálláshelyünkre, ahol egyből megkezdődött a taposómalom, és vele együtt az izomláz, a fáradtság, a vízhólyagok, de azért persze a hatalmas bulik időszaka is. Már itt, Klastorisko-ban levontuk a tanulságot, hogy két pulcsi nélkül nem érdemes elindulni, ugyanis fönt a hegyekben július ide vagy oda, mindig hideg van. (Kiváló ismerkedési lehetőségnek mutatkozott a pulcsik kölcsönkérése!). De a fázás ellen egy-egy helyi nevezetes ital legyűrése is jól bevált. Persze mértékkel!(?)
Az első három napon a szlovák turistaparadicsomot barangoltunk be három részre szakadva. A 25-30 fős társaságok külön-külön ismerkedtek a Sokolia Dolina, Velky Sokol kanyonok és a Hernád-áttörés titokzatos világával. Így mindenki részese volt a négykézlábos létramászásnak, a patakokban csobbanásoknak, és megtapasztalhatta, mennyire imbolyognak a hegyek oldalára erősített tálcák. Sőt, sokan a Hernádban is megmártóztak, amelynek átlag vízhőmérséklete 8,5°C! Persze akadt olyan ˝szőke˝, aki nem úszta meg kisebb-nagyobb kék-zöld foltok nélkül. Ez nem is csoda, ha hátulról Makovsky ˝hajcsár˝ Szabolcs (volt vasváris királyjelölt) parancsolt. Mire leszállt az este, minden gondunkat elfelejtve rohantuk meg a vendéglátó ipari helyiséget, ahol erőt gyűjtöttünk a másnapi megpróbáltatásokhoz. Ezt a vacsora mellett a kodályosok gitárjátéka és az asztalon táncolt szólók is elősegítették…
Így nem csoda, hogy erőtől duzzadva, és hatalmas lelkesedéssel indultunk az újabb szálláshelyre, Tátralomnicra. Egészen addig nem is csüggedtünk, amíg meg nem láttuk a meghódításra váró hatalmas hófödte csúcsokat. A 2500 méteres magasságot látva többeknek inába szállt a bátorsága, így a ”szőkék” és ”levesek” részére gyógy túrát indítottak. Az itt töltött hat nap alatt megismertük Poprádot, állandó harcot vívtunk az elektricska ülőhelyeiért, kifosztottuk az ABC csoki készletét és a tábor nagy része végre feljutott a csúcsra. Na nem a tíz koronások szorgalmas gyűjtögetésének köszönhetően, hanem a Magas-Tátra vezető nélkül látogatható legmagasabb csúcsának,a Rysynek (2499,6 m) a teljesítését követően. Sőt akadtak olyanok is, akiknek 10-30 kg-os szeneszsákot cipelve sikerült mindez! Ezek után főként kijárt a jól megérdemelt nyári hóemberépítés és hógolyócsata. Ez végleg felemésztette minden energiatartalékunkat, főleg, hogy ekkor már 170 megtett kilométer és összesen több mint hét kilométer leküzdött magasság állt mögöttünk.
Hazafele Kassán megkoszorúztuk második Rákóczy Ferenc sírját. Az utolsó szálláshelyen, a Zemplénben lévő Pálházán két éjszakát töltöttünk, ahol volt idő feltöltődni. Itt, bár volt meleg víz, hatalmas hidrobuli keretében fürdött meg mindenki. Úszott a kert, úszott a turistaház, úsztak a szemetesvödrök, a lavórok, fazekak, na és persze a fiúk (férfiak is) a boldogságban, amikor kezükbe nyomtuk a felmosórongyot!
A tábor utolsó estélyén négyfogásos vacsora várt ránk, gyümölccsel, süteménnyel, üdítővel, sokáig gondolkodtam, vajon miért. Azt hiszem, rájöttem. Ezzel akartak lefizetni minket, hogy hallgassuk el a tábor kínosabb, pikánsabb, kompromittálóbb részleteit. Mindannyian elfogadtuk a ”fejadagot”, így ezeket a titkokat csak akkor tudhatok meg, ha jövőre te is ott leszel!
Szele Zsófia