2016 – ZEMPLÉN
Július 7-én, az első napon több órás vonatozás, valamint buszozás után végre elfoglaltuk első szálláshelyünket Sátoraljaújhelyen, melyet egy rövidebb, bemelegítő túra követett.
A következő, azaz a második napon mielőtt nekivágtunk első, immár hosszabb és komolyabb túránknak, elhangzott egy számunkra igen kedvező mondat: „Mindenki hozzon magával fürdőruhát!”. Ez bizony strandolást jelentett. Az egész túra alatt mindenkiben ez tartotta a lelket. De sajnos nem így lett. Helyette (vagy nem helyette) bejártuk Sárospatakon a Rákóczi-várat, majd a Sárospataki Református Kollégium könyvtárába és múzeumába látogattunk, ahol megismerhettük maga a kollégium és könyvtár történetét. Mindezeket követően legalább nem lábbusszal, hanem vonatpótló busszal tettük meg a hazavezető utat.
Harmadik napunk már egy izgalmasabb napnak bizonyosodott, ugyanis egy jó hosszas séta után megérkeztünk Széphalomra. Ott megtekintettük a Kazinczy-mauzóleumot és a Magyar Nyelv Múzeumát, ahol csapatjátékkal ismerhettük meg nyelvhasználatunk fejlődésmenetét. Eközben hatalmas vihar kerekedett, fákat kicsavarva. Ezt követően Sátoraljaújhelyen felmentünk a Zempléni Kalandpark kilátójához, majd a Magas-hegy és Szár-hegy közötti 1036m hosszú átcsúszó kötélpályán 80km/órás sebességgel csúszhattak át a bátrabbak. A viszont kevésbé bátrabbak (vagy esetleg akiknél nem volt akkor éppen elegendő pénz) gyalog vágtak neki a szálláshoz vezető útnak.
A negyedik napon második szállásunk elfoglalása volt a célunk Telkibányán. Az oda vezető utunk fél óra buszozással kezdődött, melyet egy jó kisvasutazás követett Pálházáról (végig abban a hitben, hogy az már a szálláshoz visz). Megérkeztünk Rostallóra, ahol tudomást vettünk arról, hogy még 14 km-es gyalogút vár ránk az úti célig, egy hegyet megmászva a több kilós hátizsákkal a hátunkon.
A következő napon egy hosszas, erdőn, mezőn, hegyen való túra után megtekintettük Hollóházán a Porcelánmúzeumot. Aki akart, festhetett is porcelánt. Hazaérve Telkibányára mindenki megtámadta a helyi kisboltot.
Hatodik napunkon ismételten egy fárasztó túrát tettünk meg. Egy kis eltévedéssel bár, de megérkeztünk Regécre. Időhiány miatt csak tizennyolcan mehettek fel a regéci várba, míg a többieket kisbuszokkal haza vitték.
A hetedik napon ismét költözködtünk. De ezúttal a nagy hátizsákok nélkül (azokat elszállították), kisebb hátizsákkal tettük meg a Pálházára, az utolsó szálláshelyünkre vezető, körülbelül 24km-es utat.
A nyolcadik napon reggel 10 órakor láttunk volna neki utolsó előtti túránknak, amiből aztán 11 óra lett, mivel az eső nagyon elkezdett szakadni. De sajnos (bár sokak számára inkább nem sajnos) még mindig esett, emiatt 14 óráig nem mentünk sehova. Végül elindultunk, és felmentünk a „közeli” kilátóhoz, ahova jó hosszú lépcső vezetett.
A kilencedik napon az utolsó túránk igen hosszúnak és fárasztónak ígérkezett. Ez így is történt, ez volt a leghosszabb, legkeményebb túránk az idei táborban. Igaz Pálházáról busszal mentünk el Füzérre, de a Füzéri vár megtekintése után felmásztunk a Nagy-Milicre. Viszont ez már igen fárasztó volt számunkra, de a kilátóból festőien szép kilátás tárult elénk. Vissza Pálházára immár nem busszal, hanem gyalog mentünk. Este a tábortüzet körbe ülve megtartottuk a táborzárót. Igazgató úr beszéde után mindenkit megajándékozott egy, a Füzéri várat ábrázoló hűtő mágnessel. Ezután természetesen nem maradhatott el a tábori nóták előadása sem.
A tízedik, és egyben utolsó napon busszal visszatértünk Sátoraljaújhelyre, ahol bementünk a Börtönmúzeumba. Ezután volt egy kis szabad programunk a városban, majd a vasútállomáson találkoztunk. Ismételten hosszas vonatozás várt ránk. Ekkor megettük közösen a maradék nasiainkat. Mind ezek után megérkeztünk éjfélkor Székesfehérvárra, teli jobbnál jobb és izgalmas élményekkel.
A tábor ideje alatt nagyon sokat kártyáztunk, harci táncoztunk, póniztunk, és „szebbnél szebb” játékokat játszottunk, valamint sok boltot és kocsmát kifosztottunk. Természetesen a jó öreg hidrobuli és az 
újoncok avatása sem maradhatott el. A túrákról sok vízhólyaggal, csaláncsípésekkel, fájós lábakkal tértünk vissza nap mint nap, de ezekre a jó hideg sör volt a legjobb gyógyír, valamint az évről évre itt kialakuló jó barátságok.
Egy kis statisztika a táborról: akik nem mentek fel a Regéci várba, azok a 10 nap alatt 166km-t tettek meg, összesen 3685m felfelé való emelkedéssel. Akik viszont felmentek, azok 170km-t teljesítettek, 3925m felfelé való emelkedéssel.
Nekem ez még csak a második vándortáborom volt, de sokat jelent számomra, emiatt ameddig csak tudok, szeretnék újra és újra eljönni…
Kaifis Dorina
10.C osztály